Osaka es onsen #2

Ismet borongos idore ebredtunk. Most sem szakadt az eso, csak szemerkelt es huvos volt az ido. Pont csak annyira, hogy az embernek ne legyen kedve az utcán maszkalni. Ettol fuggetlenul mi elindultunk. A celallomas a Tsutenkaku torony volt. Ahogy kifordultunk a sarkon belebotlottunk egy hagyomanyos japan etterembe, egy shokudoba. Ahogy lattuk, egyszeru japan reggeliket szolgalnak fel. Mar 2 hete itt vagyunk, de igazi, tradicionalis japan reggelit meg nem ettunk. A dontes gyorsan megszuletett, ide muszaj beülni. A menu egyszeru, teishoku fogasokkal. Dalma tonhal sashimit valasztott es pedig hajszal vekonyra szeletelt parolt sertes hust. A kiszolgalas meglepoen gyors volt az etel minosegi. Persze kaptunk melle a teishokunak megfelelo teteleket is, mint miso leves, rizs es savanyusag. En meg kertem melle japan omlettet, Dalma pedig karraget, azaz sult csirket. En meg kaptam melle szoja pudingot, amit szojaszosszal kellett enni, erdekes volt, de finomnak nem neveznem. A sashimi melle adott wasabirol viszont latszott, hogy frissen volt reszelve. Az ize es az allaga is eltert az otthoni hamisitvanyoketol. Kicsit lagyabb volt, nem annyira orrbamaszo, de harmonikusabb es kicsit darabosabb is volt.

Ugy terveztuk, hogy setalunk a toronyig mert nincs messze. A seta kozben egyszer csak a Kuromon piacon talaltuk magunkat. Éppen csucsidoben erkeztunk, hatalmas volt a nyuzsges es ameddig a szem ellatott szuperfriss alapanyagok es finomsagok. Nagyon izgi volt végigbongeszni az arusok portekajat.

Fel oras kenyelmes seta utan megerkeztunk a Tsutenkaku toronyhoz. A torony eredeti valtozatat 1912-ben epitettek meg az Eiffel-torony mintajara, 75 meter magas volt. Akkor ez volt a legmagasabb epulet Azsia ezen reszen. Innen is a neve a tsutenkaku, azaz az epulet, a mennyorszagig er. 1943-ban lebontották egy tuzvesz miatt, majd 1956-ban ujraepitettek, de ekkor mar 108 meter magasra. Ennek is van kilato a tetejen, a legfolso szabadteri. Felmentunk es itt is csodas kilatas vart rank.

Ahogy fent nezelodtunk megerkezett a vihar is egy nagy szurke felho formajaban. Eddig is szomorkas volt az ido, de igy mar inkább kellemetlen. Ez kihatassal van a mai napi programunkra, szoval ismet ujratervezes lett a vege.  Fent nem csak a vihart vettuk eszre, hanem azt is, hogy az egyik kozlei nagy epulet tetejen medenceben furdenek az emberek. Hmmm... Mi lehet ez? Egy rovid keresgeles utan megtalaltam, hogy ez az Osaka SpaWorld. Na, nezzuk csak meg ezt egy kicsit kozelebbrol! Ez egy hotel es egy nagy publikus furdo is egyben, de van itt edzoterem is. Van napijegy, gyerekek is bemehetnek, van csuszda es onsen is. Ismet gyors dontenst hoztunk: Irany haza a furdoruhaert!

Kb. 40 perc mulva mar a furdoben is voltunk. Ez egy oriaso furdo, elfoglalja egy 8 emeletes epulet emeleteit a 3-tol a 8-ig. A rendszer nem volt teljesen trivialis, de idovel megfejtettuk. A 4. emeleten a noi, a 6-on pedig a ferfi onsen volt. A 8. emeleten voltak az elmeny medencek es a csuszdak valamint a panorama medence is. De ide csak a 4. es a 6 emeletrol lehetett felmenni kulon lifttel.

A panorama medence a szabadterben volt, a vize meleg volt es kikonyokolve a szelere eleg vagany osakai panorama tarult eled. Az ebben a medenceben furdoket lattuk a Tsutenkaku toronybol. A 3. emeleten voltak a stone saunak, ez kulon felaras volt. En befizettem es megneztem. Ehhez kaptam külön ruhakat, egy felsot es egy halasznadragot szatenbol. Felveve olyan erzesem volt, mintha pizsamaban lennek. Egy kulon torolkozot is adtak. Ezek a stone bath-ok tulajdonkeppen az otthoni tepidariumoknak feleltek meg, de itt tobb kulonbozo tematikaju valtozta volt. Az egyik szobaban apro, meleg kavicságyra kellett lefekuni, a masikban futott ulesekre, a harmadikban siman a futott marvany padlora, es igy tovabb. De a lenyeg mindegyiknel ugyanaz volt, meleg volt, csend es kellemes illat.

Nem is maradtam itt sokaig, beneztem a nagy furdobe, azaz az onsenbe. Ez oriasi volt! Az alapterulete legalabb ötször akkor volt, mint annak, amiben Kyotoban voltunk. A medencek itt is tematizalva voltak, azsiai tematika. A noi szinten pedig europai tematika szerint voltak felosztva. Volt itt minden, bali furdo, hamam furdo, perzsa es persze japan furdo is. Annyi volt, hogy meg sem birtam szamolni. Egyebkent erzesre csupan az enterior illeszkedett a tematikahoz a tobbi mar nem. A viz hofoka megint nagyon valtozatos volt 44.7-tol 17-ig. 2 sima finn szauna is volt, ahol 2 orankent felontes is volt. Sajnos a goz szauna nem mukodott. A 8. elemeten az elmenyfurdo nem volt nagy szam, de azert csusztunk egyet, muszaj volt kiprobalni a ket csuszdat. Keso estig voltunk ott. Hazafele setalva megeheztunk beugrottunk egyet sushizni es egy izakayaban pedig egy kis yakitorira. Megint isteni volt!

Ez volt az utolso ejszakank Osakaban, holnap irany Yoshino!

Osaka #1

Osakaban toltott elso teljes nap egy kiados reggelivel kezdodott. A mai napra nincs kotott programunk, csak opciok. Az elso ilyen az Umeda negyed. Ahogy neztem ez tulajdonkeppen Osaka uzleti negyede, nagy felhokarcolokkal, hotelekkel kicsit a varos kozponttol kifele a tengerpart fele.  

Az Umeda SkyBuilding 40. emeleten levo kilato fele indultunk de, ahogy kijottunk a metro aluljarobol, akkor rogton belefutottunk a Hep Five Ferris Wheel tuzpiros oriaskerekebe. Kiderult, hogy Dalma meg sosem ult oriaskereken. Gondoltam, akkor itt az alkalom, hogy kiprobalja.

En alapvetoen nem felek a magassagtol, de ennek az oriaskereknek a gondolai szinte teljesen uvegbol voltak, körpanoramat biztositva. Valahogy nem ereztem magam teljes biztonsagban. A kerek nagyon lassan forgott, fent brutalis panorama fogadott. Kb. 20 perc alatt korbe is fordultunk. Maris indultunk a kovetkezo latvanyossagra az Umeda SkyBuildingre. Az Umeda negyedben sok felhokarcolo van, ennek a tetejere epitettek egy 360 fokos kilato teraszt, 140m magassagban. Van zart es szabadteri resze is. Szerencsenk volt az idovel, mert tiszta volt ezert messzire el lehetett latni. A kilatora egy fuggo mozgolepcso visz fel es le. Eleg latvanyos elindulni a semmibe a mozgolepcson.

Az osakai akvarium nincs innen messze, egeszen a tengerparton, a kikotoben. Ezert es lesz a kovetkezo allomas. A 88-as busz vitt oda ki, kb. 50 perc alatt. Az hatalmas Osaka station-on megtalalni a buszmegallot nem volt trivialis, de vegul meglett. Dalma elpilledt a buszon. Itt a kikotoben tobb latnivalo is van, amiert erdemes kiutanzni, pl. LEGO land, Tempozan Ferris Wheel oriaskerek, stb.. Az akvarium arrol hires, hogy cetcapakat is lehet latni es szerencsre keso estig nyitva van, szoval nem kellett siteni. Nekem a medúza akvariumok tetszettek a legjobban, de jo kepet nem tudtam csinálni. Ugyhogy kaptok egy orias rakot.

Elindultunk hazafele, de utkozben beugrottunk egy helyi etterembe es ettunk egy katsudont. De annyira ehesek voltunk, hogy azonnal raugrottunk es betermeltuk, le sem fotoztuk, csak a tempurat. Brutal finom volt.

Faradtan zuhantuk haza.

Tura potlek

Nagyon szomoru voltam, mert az esos nap miatt kimaradt a Kurama-Kibune tura. Eppen beleillett a programba a sok varosnezes utan egy kis termeszetjaras, csend es nyugalom. A reggelizes kozben kenyelmesen iszogattam a team es a szembelevo hegyen meglattam valamit. Elovettem a telefonom, felcsaptam a GoogleMaps-et es megprobaltam kitalalni, hogy mi lehet az. Az Hieizan hegy tetejet lathattam, ahol az Enryakuji templom van. Annak a tetejet lattam, gondoltam. Ahogy korbeneztem lattam, hogy tobb libego es siklo is van a kornyeken, mint pl. az Eizan es az 56-os busz eppen felvisz a hegyre atszallas nelkul. Hmmm... Kezdett osszeallni a fejemben egy delelotti kis  program. Gondoltam egy mereszet, Osaka meg varhat egy kicsit es felkerekedtunk. 

Hazaszaladtunk egy meleg pulcsiert, mert a hegy tetejen huvos lesz. Eppen elcsiptunk a 10.48-as buszt, ami nagy szerencse volt, mert a kovetkezo tobb, mint egy ora mulva indult volna. Es a buszmegallo pedig egy sarokra volt mindössze. Mintha nekunk talaltak volna ki ezt a busz járatot. A busz hamar elhagyta a varost es elkezdett kanyarogni a szuk volgyekben. Az ut patakok kozott vezetett, a tegnapi esotol jo bővízűek voltak. Az ut mentén szinte vegig sok elhagyatott hazat es kis viskot lehetett latni, szomoru latvany volt.  A busz tett egy hurkot Hieidaira pici falucskajaban, mielott elindult volna a csucs fele. Cuki, rendezett kis telepules volt, nem tul tipukus japán hazakkal. A vegen teljesen egyedul voltunk a buszon, addigra Dalma mar reg befaradt es elaludt a hatso ulesen. Bizonyara megartott neki a korai keles.

Ahogy kozeledtunk a csucs fele a kanyarokban csodas kilatas volt Otsu varosara es a Biwa tora. Egy ora alatt fel is ertunk. Fent a csodas templom vart minket. Teljes nyugalom es csend volt, csak par lezengo emberrel. Pont erre vagytunk! A Daikodo epulet az elso, amivel talalkoztunk a bejartat utan.  E mellett volt egy harang, amit meg lehetett kongatni. 

A Daikodo epuletbe belepve csodas belso ter fogadott minket, kellemes fustolo illat mindenhol. Viszont az eleg kiabrandito volt, hogy bent, a templomban egy souvenir bolt volt, mindenfele gagyisaggal. Fotozni csak korlatozottan lehetett.

Ahogy tovabb haladtunk a keleti pagodahoz ertunk. Ez nagyobb volt, mint amire a kepek alapjan szamitottam. Ide is beneztunk. Szertartas most nem volt.

Innen egy rovid erdei setaval eljutottunk a libego megallojaig. Az erdon atvezeto utvonal csodaszep volt. Ekkor ereztem, hogy jo dontes volt feljonni ide, es mar nem is banom annyira, hogy kimaradt tegnapi tura, mert ez legalabb olyan jo.

A túra vegen egy kisebb parkoloba erkeztunk, ahol egy kis kavezoban, a Yamada cafe-ban megebedeltunk. A kavezo egy nagyon kedves idosebb holgy tulajdonaban volt, aki szerencsere beszelt par szot angolul. Kitsune udon levest kertunk es kaptunk. Azert kitsune udon, mert sult tofu a topping, ami a kitsunek kedvenc eledele. Dalma szerint az eddigi legfinomabb udon levest ettuk. A turaert nekem pedig jart a megerdemelt sor is. Es mindezt 1500 yen-ert, amibe meg egy bombasztikus vanilias gépi fagyi is belefert.

Az Eizan ropeway, azaz a libego bejaratahoz tokeletes idozitessel erkeztunk. Par percen belul indult is. Ez csak egy rovid szakasz, mert utana jon az Eizan cablecar, azaz a siklo. A jegyet itt is es a siklonal is automatabol kellett megvenni, csak keszpenzes fizetesi lehetoseggel. Konnyen hozza lehet ehhez szokni.

A libego csak par perc volt, de nagyon elveztuk. A siklohoz is jo idozitessel erkeztunk, eppen csak arra volt idonk, hogy megvegyuk a jegyeket az automatabol es mar indultunk is. Ez mar egy hosszabb ut volt, kb 10 perc.

A 17-es busszal hamar a szallason is voltunk. Felvettuk a zsakokat es irany Osaka. Delutan 5 utan mar Osakaban is voltunk. Átvettük a szallast, egy gyors tus utan bevetettuk magunkat a Dotonbori utcaiba.