Nagyon szomoru voltam, mert az esos nap miatt kimaradt a Kurama-Kibune tura. Eppen beleillett a programba a sok varosnezes utan egy kis termeszetjaras, csend es nyugalom. A reggelizes kozben kenyelmesen iszogattam a team es a szembelevo hegyen meglattam valamit. Elovettem a telefonom, felcsaptam a GoogleMaps-et es megprobaltam kitalalni, hogy mi lehet az. Az Hieizan hegy tetejet lathattam, ahol az Enryakuji templom van. Annak a tetejet lattam, gondoltam. Ahogy korbeneztem lattam, hogy tobb libego es siklo is van a kornyeken, mint pl. az Eizan es az 56-os busz eppen felvisz a hegyre atszallas nelkul. Hmmm... Kezdett osszeallni a fejemben egy delelotti kis program. Gondoltam egy mereszet, Osaka meg varhat egy kicsit es felkerekedtunk.
Hazaszaladtunk egy meleg pulcsiert, mert a hegy tetejen huvos lesz. Eppen elcsiptunk a 10.48-as buszt, ami nagy szerencse volt, mert a kovetkezo tobb, mint egy ora mulva indult volna. Es a buszmegallo pedig egy sarokra volt mindössze. Mintha nekunk talaltak volna ki ezt a busz járatot. A busz hamar elhagyta a varost es elkezdett kanyarogni a szuk volgyekben. Az ut patakok kozott vezetett, a tegnapi esotol jo bővízűek voltak. Az ut mentén szinte vegig sok elhagyatott hazat es kis viskot lehetett latni, szomoru latvany volt. A busz tett egy hurkot Hieidaira pici falucskajaban, mielott elindult volna a csucs fele. Cuki, rendezett kis telepules volt, nem tul tipukus japán hazakkal. A vegen teljesen egyedul voltunk a buszon, addigra Dalma mar reg befaradt es elaludt a hatso ulesen. Bizonyara megartott neki a korai keles.
Ahogy kozeledtunk a csucs fele a kanyarokban csodas kilatas volt Otsu varosara es a Biwa tora. Egy ora alatt fel is ertunk. Fent a csodas templom vart minket. Teljes nyugalom es csend volt, csak par lezengo emberrel. Pont erre vagytunk! A Daikodo epulet az elso, amivel talalkoztunk a bejartat utan. E mellett volt egy harang, amit meg lehetett kongatni.
A Daikodo epuletbe belepve csodas belso ter fogadott minket, kellemes fustolo illat mindenhol. Viszont az eleg kiabrandito volt, hogy bent, a templomban egy souvenir bolt volt, mindenfele gagyisaggal. Fotozni csak korlatozottan lehetett.
Ahogy tovabb haladtunk a keleti pagodahoz ertunk. Ez nagyobb volt, mint amire a kepek alapjan szamitottam. Ide is beneztunk. Szertartas most nem volt.
Innen egy rovid erdei setaval eljutottunk a libego megallojaig. Az erdon atvezeto utvonal csodaszep volt. Ekkor ereztem, hogy jo dontes volt feljonni ide, es mar nem is banom annyira, hogy kimaradt tegnapi tura, mert ez legalabb olyan jo.
A túra vegen egy kisebb parkoloba erkeztunk, ahol egy kis kavezoban, a Yamada cafe-ban megebedeltunk. A kavezo egy nagyon kedves idosebb holgy tulajdonaban volt, aki szerencsere beszelt par szot angolul. Kitsune udon levest kertunk es kaptunk. Azert kitsune udon, mert sult tofu a topping, ami a kitsunek kedvenc eledele. Dalma szerint az eddigi legfinomabb udon levest ettuk. A turaert nekem pedig jart a megerdemelt sor is. Es mindezt 1500 yen-ert, amibe meg egy bombasztikus vanilias gépi fagyi is belefert.
Az Eizan ropeway, azaz a libego bejaratahoz tokeletes idozitessel erkeztunk. Par percen belul indult is. Ez csak egy rovid szakasz, mert utana jon az Eizan cablecar, azaz a siklo. A jegyet itt is es a siklonal is automatabol kellett megvenni, csak keszpenzes fizetesi lehetoseggel. Konnyen hozza lehet ehhez szokni.
A libego csak par perc volt, de nagyon elveztuk. A siklohoz is jo idozitessel erkeztunk, eppen csak arra volt idonk, hogy megvegyuk a jegyeket az automatabol es mar indultunk is. Ez mar egy hosszabb ut volt, kb 10 perc.
A 17-es busszal hamar a szallason is voltunk. Felvettuk a zsakokat es irany Osaka. Delutan 5 utan mar Osakaban is voltunk. Átvettük a szallast, egy gyors tus utan bevetettuk magunkat a Dotonbori utcaiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése