A hegyekben

Yoshinoba az ut mindennel együtt legalabb 2 ora volt. Ez hosszunak tunhet, de ha azt vesszuk figyelembe, hogy ennyi ido alatt Osaka belvarosi forgatagabol egy cuki hegyi faluba tudunk eljutni a semmi kozepen, akkor igazán nem sok. Mivel hosszu utra keszultunk ezert elotte beugrottunk a Kuromon piacra egy kis harapnivaloert, ami vegul lazac sashimi lett.

A yoshinoi vonatra felszallva a kalauz tajekoztatott, hogy ez felaras vonat, ezer a normal ar felett meg fizetnunk kell 780 Yen-t. Mindezt mely alazattal es segitokeszseggel tette. Az ut csodaszep videken vitt keresztul. Eszre sem vettuk, hogy tobb, mint egy oraja ulunk a vonaton. Meg Osakaban sikerült leszerveznem a transzfert a szallasra, mert kozel 3km-re volt, raadasul durva emelkedon kellett volna felmenni a zsakokkal. A transzfer pontos volt. Mikor megerkeztunk nagyon megorultunk mert pont olyan cuki japan szallast kaptunk, mint amire szamitottunk.

Yoshino elsosorban tavasszal nepszeru a cseresznyeviragzaskor. Itt ugyanis az egesz volgy tele van cseresznyefakkal ezert csodaszep latvanyt nyujtanak innen fentrol. A hotel lathatoan valamikor a 70-es 80-as evekben elte csucskorat, az akkori stilusban epult. Ennek ellenere szepek karban volt tartva es tiszta, rendezett volt.

Atvenni a szobakat csak 3 utan tudtuk, de semmi gond, mert a kozelben is volt latnivalo. Igy hat elindultunk, miutan leraktuk a csomagokat. A terv az volt, hogy visszasetalunk a vonatmegalloig es vissza az ut felet a helyi libegovel tesszuk meg. Ahogy elindultunk lefele az elso dolog, amit talaltunk az egy helyi tofu manufaktura volt.

Az ott dolgozok nagyon kedvesen megmutogattak, hogy mit es hogyan keszitenek. Par perc mulva mar mentunk is tovabb. Majdnem minden masodik uzlet hasonlo cukorkat es mochi jellegu edesseget arult. Egy jo adag japan-angol activity utan kiderult, hogy ez a kudzu noveny, vagy ahogy itt hivjak kuzu gyokerebol keszulnek. A kuzu, magyarul azsiai nyilgyoker itt vadon növő futonoveny. Gyakorlatilag minden reszet fogyasztjak, de a legertekesebbnek a gyokeret tartjak. Ez egy magas kemenyito tartalmu tarolo gyoker, amit hosszas es faradtsagos munkaval ki lehet nyerni. A vegeredmeny egy feher kemenyito por, amibol sokmindent lehet kesziteni. Izesitett cukorkat peldaul, amit mi is megkostolhattuk. Ize talan a krumplicukorra hasonlitott, ami nem meglepo, hiszen az is kemenyitobol keszul, csak a krumpliebol.

De forro viz hozzaadasaval egyfajta teljesen atlatszo tesztat lehet kesziteni, akkor hivjak kuzukirinek. Ezt elsosorban edessegkent fogyasztjak, izesitett cukorszirupban talalva. Itt is talaltunk egy ettermet, ahol a chef eppen azt keszitett.

Itt a kuzu manjut is meg tudtuk kostolni. Ez tulajdonkeppen a mochinak megfelelo edesseg, csak ez nem rizsbol keszul. Itt 4 fele toltott valtozatat lehetett kapni. En egy yuzusat kertem, Dalma pedig egy barackosat. Nagyon finom volt.

Tovabb haladva az uton elerkeztunk az egyik celallomasunkhoz a Kimpusen-ji templomot. Ezt a templomot tobb, mint 1300 eve alapitotta En no Goya szerzetes, aki a Shugendo hegyi aszketizmus hive volt. A templom tobbszor porig egett, de a ma lathato formajat 1592-ben epitettek. Ahogy megkozelitettuk a templomot a Zao-do, azaz a foepulet tornyosult folenk eloszor. Szamomra egyertelmuen ez volt az eddigi legszebb templom az utazas soran.

Lefele haladva megeheztunk es beugrottunk egy helyi etterembe egy konnyed ebedre, mert tudtuk, hogy este kaiseki var rank. Ebben az etteremben volt soba teszta tempuraval. Ez is rajta volt a listamon, ezert berendeltem. A soba teszta hajdina lisztbol keszul es jellemzoen hidegen tálaljak fel es adnak hozza egy tal alaplevet, amelybe bele kell tunkolni a tesztat. Dalma udon tesztas levest kert Isteni volt mindketto!

Tokeletes idozitessel erkeztunk le a libegohoz, par percen belul indultunk is felfele.

Mikor visszatértünk a szallasra, mar vartak minket. Egy becsleseim szerint 75-80 ev koruli idos ur vart minket egyenruhaban (!). O olyasmi volt, mint egy concierge. Egy forro sencha teaval es kuzu mochival vartak minket, amit barna cukorba forgattak. 

Kozben a taskainkat felvittek a szobaba, kaptunk papucsot, cipoinket a cipo szekrenybe raktak. Az idos uriember felkisert minket a szobaba probalt elmagyarazni mindent a rettenetes angoljaval. Ugy probaltam meg a beszedebol kihamozni a lenyeget, mint amikor a napraforgó magot probalja az ember kivarazsolni a hejabol. Megszenvedtem vele, de azt hiszem sikerult. Amikor a szoba elenk tarult, akkor tudtam, hogy jo helyen járunk. Pontosan ilyen letisztult, japán belsore szamitottam. Megerkeztunk, gondoltam!

A szobahoz tartozott egy cuki fedett loggia, ahol volt ket fotel es egy asztal, ahol teazni lehetett. Az ablakot kinyitva lélegzetelállító panorama tarult elenk. A vacsorat 7-re kertuk, mert meg szerettuk volna kipróbálni az onsent is. Felvettuk a yukatakat es lementunk az onsenbe. 

Ez egy kisebb onsen volt egy belteri es ket kisebb kulteri medencevel. Mindegyikben kb. 38 fokos viz lehetett. Eleg nyugato erzes volt a medencebe ulve a hegyi panoramat bamulni. Eszre sem vettem, hogy tobb, mint egy oraja ultem a vizben. A vacsorahoz yukataban illet feloltozni. Ez lesz eletem elso kaiseki elmenye, nagyon izgultam, hogy mire lehet szamitani. Tudtam, hogy nagyon helyi es nagyon szezonalis alapanyagokkal dolgoznak, valamint nagyon kreativ, de igazabol megsem tudtam elkepzelni. Mikor az etterembe leptunk az asztalunk mar meg volt teritve az elso fogasokkal. Annyi minden volt az asztalon, hogy leirni is sok lenne. De elmondani is, ezert ok is csinaltak hozza egy angol nyelvu itinert. Volt itt sashimi, mindenfele fermentalt zoldseg, parolt zoldsegek es lotusz gyoker, de meg fustolt sajt is.

Hamarosan erkezett a masodik fogas, ami ket tetelbol allt, sult hal es hotpot. A sult hal egy aprocska edesvizi hal volt, amit puhara sutottek a grillen, a hotpot pedig az asztalunkon fott keszre. A hotpotban volt nyers es sult tofu, hajszal vekony marha hus, shitake es enoki gomba valamint ropogos kinai kel. A megfott finomsagokat a forro alaplebol szedegettuk ki palcikaval. A hal filezeseben az idos holgy pincer segitett. Meg a boret is meg lehetett enni, nagyon finom volt.

A kovetkezo es egyben utolso fogas a tempura es a sakura tofu volt. Itt a tempurat kicsit maskepp ertelmeztek, mint amihez hozza voltunk szokva. Nem a szokvanyos alapanyagokat sutottek ki, hanem mindenfele furcsasagot, mint lagy tofu es juhar level. De meglepoen finom volt. 

Nagyon izgalmas volt az egesz. Erdekes izek, texturak es kombinaciok. Teljesen uj elmeny volt, minden perceert megerte ide eljonni! Teljesen eltelve fejeztuk be a kaisekit. Mire felertunk az agyunk mar meg volt vetve.