Az elso allomas a Tokyo legregebbi buddhista szentelye a a Sumida folyo partjatol seta tavolsagra talahato Senso-ji, amely Sho Kanzeon Bosatsu istensegnek epitettek a 7. szazadban, aki a kegyelmet testesiti meg. Gondoltam, hogy turistas, de ekkor tömegre nem szamitottam. Mozdulni sem lehetett. Nem kicsit rontott az elmenyen ez. A bejaratnal allo kapu a Kaminari-mon, azaz mennydorges kapuja. Ket istenseg orzi, Ten-Ryu es Kin-Ryu. A Nakamise bevasarlo utcan lehet eljutni a kovetkezo kapuig a Hozo-mon vagy mas neven Nio-mon kapuig es azon at a fo epuletig. Balra talalhato egy 5 emeletes pagoda, amit 942-ben epitettek, majd porra egett a masodik vilaghaboruban, majd ujraepitettek 1973-ban.
A bejaratnal lehet itt is omikujit valasztani. Mi is valasztottunk. Dalma huzott egy placat, a szam rajta a 41-es volt. Ez tulajdonkeppen rossz joslatot jelentett a hozzatartozo kis papirka alapjan. Azt javasolta, hogy melyitse el hitet, higgyen az istenekben es sok vedelmezovel vegye korbe a hazat, nehogy leegjen a haza. Elegge el volt keseredve emiatt. Szerencsere, ha a joslaltot felkotod egy a kozelben elhelyezett allvanyra, akkor magad mogott tudod hagyni, le tudod razni magadrol. Fel is kotottuk hat a kis papirkat.
De Dalmat meg kifele jovet is bantotta a dolog es azt a megfejtest adta ra, hogy mivel a nagy kapkodasban elfelejtettuk bedobni a 100Yen adomanyt biztosan igy buntettek meg minket az istenek. Ezert hat visszamentunk es potoltuk az adomany valamint meg egy szazast bedobtunk, hogy huzzunk egy ujat, hatha megfordul a szerencsenk. Tobb pavilonnal lehetett omikujit venni, hat atmentunk egy masikhoz, hatha ezzel meg tovabb novelheti az eselyt a jo joslatra. Dalma megrazta a dobozt, kihullott a palca es rajta a szam a 41-es volt. Megint! Ennek szinte nulla volt az eselye es megis megtortent! Felkotottuk ujfent a joslatot az allvanya es megprobaltuk elfelejteni.
A templombol kifele jovet letertunk a foutrol es mivel megeheztunk egy kis mellekutcaban beultunk egy sushi etterembe. 3 napja mar Japanban vagyunk es meg nem ettunk sushit. Ezen valtoztani kell. Szerencsere lehetett egyenkent is valasztani a nigirik es makik kozul esetenkent az otthoninal jobb aron. Mi vegigkostoltuk a tonhal nigiriket a legmagasabb minosegu, szuper zsiros oh-toro-tol, a chutoron at az akamiig, valamint kertunk Dalmanak termeszetesen lazacot es tonhalas makikat. Nem szamitottam semmire, de az otthoni sushihoz kepest a minosegi kulonbseget azonnal lehett erezni. Az oh-toro tenyleg elolvadt az ember szajaban, nagyon erdekes elmeny volt. Szuper volt termeszetesen, de fura mert nekem az akami izlett inkabb. A sushi chef es az egesz szemelyzet 60+ koruli idosebb nenikbol es bacsikbol allt es szuper kedves volt mindegyik.
A Sumida folyo tuloldalan van az Asahi sorfozde fihadiszallasa. Az epulet legfelso emeleten van egy bar, ahol fullos tokioi panoramaval ihatsz egy sort. Nana, hogy nem hagyom ki! A lelkesedesemet sajnos letorte a bejaratnal allo portas holgy, aki kozolte, hogy az etterem es az egesz szint zarva van, mert felujitjak. Ilyen az en szerencsem, de nem gond, mert mellette van egy kis etterem, ahol ugyanezt megtehetem, de a foldszinten. Igy is jo lesz, gondoltam!
A Tokyo Skytree-re delutan 3-ra volt foglalasunk. Addig meg volt legalabb 2 ora, ha a sorbanallast is beleszamitom. Ugy dontottunk hat, hogy megnezzuk a par buszmegallora levo Hokusai muzeumot. A cel, hogy lassuk Hokusai egyertelmuen a leghiresebb alkotsat, A nagy hullam Kanagawanal cimu kepet, ami Dalma kedvence. Ha nem tudod pontosan, hogy melyik keprol van szo, akkor ha meglatod biztos lehetsz benne, hogy ismeros lesz. Sajnos a csalodas akkor jott, amikor kozoltek, hogy az eredeti mu nincs kiallitva, csak replikak lathatok a muzeumban. De sebaj, ha mar itt vagyunk megnezzuk a tarlatot, hatha okosabbak leszuk.
Es valoban! Megtudtuk, hogy a muvet 1830-as evek kornyeken alkotta Hokusai. A fanyomatos technikat hasznalta hozza, de nem akarmilyet, hanem az akkori kor egyik legfejlettebb valtoztat a nishiki-e technikat, amely kifejlesztese az o nevehez fuzodik. A fanyomatos technikak lenyege az, hogy egy fa darabba a veso kivesi a muvesz munkajanak negativjat, majd bekenik a megfeleloen kikevert szinnel es ranyomjak a papirt. Innen a neve, hogy fanyomatos. A korai idoszakban eleinte egy szinnel, feketevel dolgoztak. Kesobb noveltek a szinek szamat, de ezzel egyutt az eljaras bonyolutsaga is novekedett, hiszen a szinenkent szet kellett bontani a kepet es szinenkent kellett faknyomo format kesziteni. Es mindezt ugy, hogy az eljaras vegen az osszes fanyomat millimeteres pontossaggal illeszkedjen egymashoz, hogy a kep kontrasztos legyen. Ezt vitte el odaig Hokusai, hogy mar akar 5-7 szinre is szet tudta bontani a kepeket. Szerintem ezt meg ma sem egyszeru kezzel igy vegigcsinalni. Ezt a replikak elkeszitesenek folyamatan vegig is lehetett kovetni, meg a fanyomo formak is ki voltak allitva. Jol lathato volt, hogy mekkora tiszteletnek orved a muvesz a muzeumbol kifele jovet eszrevettuk, hogy meg a csatorna fedelet is Hokusai muvei diszitik.
Visszabuszoztunk a Tokyo Skytree-hez. Mondhatnam azt, hogy yet-another-tower, de ez annyiban mas, hogy ez a legmagasabb. A kilato terasz 450m magasan volt. Szerencsenk volt, mert elegge tiszta volt az ido es jo messzire el lehetett latni. A vacsorazni egy a szallashoz kozeli izakayaba ugrottunk ki. Aztan gyorsan agyba bujtunk, mert masnap koran kellett kelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése