Huvos es esos idore ebredtunk, meglepo volt a tegnapi forrosag utan. Nyakig feloltoztunk mert mashogy nem volt kellemes a 14 fokban es elindutnk a Harajuku negyed iranyaba. A cel a Meiji Jingu szentely volt. Meiji csaszar tiszteletere az 1920-as evekben epitettek ezt a templomot es a korulotte levo hatalmas parkot, ami egy mestersegesen ultetett erodo. A park tokioi meretekkel merve is hatalmas. Amikor aznap felmentunk a ShibuyaSkyra, akkor a park hatalmas sotet foltket (hiszen ott nincs kozvilagitas) tatongott a fenyekkel telezsufolt varos testen, mint Beotes-void az csillagok kozott. Az erdohoz a fakat az orszag minden reszerol adomanyoztak a lakosok. Meiji nagyon nagy tiszteletnek örvend Japanban, mert o alapozta meg a modern Japan alapjait azzal, hogy kivezette a feudalis es izonacionalista berendezkedesbol egy iparosodott es fejlett vilagba. A szentely az amerikai bombazasok miatt 1945-ben leegett, majd '58-ban ujraepitettek kozadomanyokbol.
A foelulet fele haladva a jobb oldalt van egy szines hordokbol alkotott fal. Ez a fal kezzel keszitett, szines, festett szalma boritassal ellatott sake hordokbol epult. Az orszagbol mindenhonnan Meiji tiszteletere a sake fozdek felajanlottak 1-1 hordot. Allati jol nez mi a sok szines hordo egymas hatan. A bejaratot tobb ponton hatalmas tori kapuk orzik. Mielott bementunk Dalma valasztott egy omikujit, azaz ez shinto joslatot. A joslathoz egy zart dobozbol kell kirazni egy palcikat, amire fel van irva egy szam. Ez a veletelnszeruseg a folyamatban. A szamnak megfelelo fiokot ki kell huzni es kivenni az uzenetet, ami egy papir, rairva egy rovid waka vers. A vers a hosszu elet titkara adott valaszt: nem kell aggodni az eletben elkovetett hibak miatt...
A templom elso latasra sima turistalatvanyossagnak tunik, mert rengeteg a turista, de ha egy kicsit elidozol itt es figyeled az embereket, akkor eszreveheted, hogy nagyon sok kozottuk a helyi, aki ide valoban azert jon, hogy imadkozzon, hogy tiszteletet tegye az istensegek elott, hogy aldast kerjen.
A sovany reggeli es a nagy seta miatt a parkban hamar meg is eheztunk. A kozelben kineztem egy ramen ettermet, ami mostanaban nagyon felkapott lett. Ez egy erdekes ramen fajtat keszitett, yuzus szojas alaplevel. Mivel ebedido volt es egy egy nepszeru hely tudtuk, hogy sorban kell majd allni, hogy bejussunk. De mivel igazi japan rament meg nem ettunk ezert ezt nem akartuk kihagyni. Vegul kb. 20 perc sorbanallas utan be is jutottunk. Megerte! A leves ize mely es komplex volt, jo ertelemben vett modon volt zsiros, semmihez nem hasonlithato, a yuzu citrusossaga pedig felfrissitette az egesz izelmenyt. A vastagabb tesztat kertuk, ami felaras volt, mert Dalma imadja a jol raghato tesztat. Ez is megerte. Gazdag feltetekkel hoztak ki a levest, finomra sutott sertes dagado szelet, nori es a kedvencem a tojas. Szerencsere Dalma nem szereti a tojast, ezert en kielvezhettem a ramen alaple izet a tokeletesre fott tojassal. Menneyi volt!
A kiados ebed utan bevetettuk magunkat a kapitalizmus felleagvaraba a Takeshita street forgatagaba. Ez az a hely, ahol mindent is lehet kapni. De tenyleg! Jellemzoen minden szemetet, szuper gagyi dolgokat, ipari mennyisegben. De leginkabb a gachapon, azaz a kapszulas jatek automatak miatt jottunk. Dalma imadja ezeket. Teljesen transzba kerult ezektol, de ahogy lattam elsosorban ez valami alfa generacios kulturalis mém, mert jellemzoen az o korosztalya volt es masok is hasonlokeppen viselkedtek, be voltak gozolve. Egy ora intenziv tekeres utan megszereztuk az egesz gachapon mennyorszag legertekesebb gagyisagait es mehettunk is tovabb a Shibuya keresztezodeshez. Nem volt messze ezert gyalog mentunk, legalabb jobban megismerjuk a varost. Tobbszor valasztottun ezt a modszert, nagyon elevezetes. Utkozben azert beugrottunk egy matcha cukraszdaba, hogy kiprobaljuk a most nagyon meno matchas tiramisut, amit egy kis fadobozban szolgalnak fel. En nem rajongok a tiramisuert, de ez eleg rendben volt.
A Shibuya crossing a vilag egyik legforgalmasabb gyalogos keresztezodese, ahol alkalmankent tobb ezren kelnek at egyszerre. A magyar keresztezodesekkel ellentetben atlosan is van zebra felfestve. Allati! Ha megindul a tomeg ettol meg kaotikusabbnak tunik a gyalogos folyam, de egyertelmuen rend van benne. Hipnotikus nezni a a zold lampa ritmusara pulzalo hömpölygő tomeget. Imadnivaloan elzsibbaszt. A kornyek pedig a Shibuya negyed szive. Itt talalhato a Center Gai is, ami az uzleteirol, ettermeirol es hatalmas plazairol, mint peldaul a MegaDonki vagy a 109. Nyilvan egyiket sem lehetett kihagyni. Szerencsere a kozelben volt egy horgaszbolt, amivel rovid idore ugyan, de tudtam kompenzalni a wakai tuladagolast. Es potom aron voltak a Daiwa wobblerek, ketto velem is jott. Kivaloak lesznek csukara a csatiokon.
19:20-ra jegyunk volt a ShibuyaSky-ra. Ez egy nepszeru latvanyossag es kilato a kozelben levo felhokarcolo tetejen. Sokkolo latvany fentrol a lenti tomeg. Oriasi szerencsenk volt az idoponttal, amikorra foglaltam, mert nem sokkal 18:30 utan ment le a nap, azaz mar minden neonreklam teljes fenyeben pompazott, mire felertunk. A Shinjuku utan ujra vizualis tuladagolasunk volt, mar csak Vangelis idegesitoen nyavogo, felhangos zeneje kellett volna es maris a Szarnyas fejvadaszban ereztuk volna magunkat. Bar igy is kozel jartunk...
A terv szerint a nem tul messze talalhato Golden Gai utcaiban vacsoraztunk volna. De ott jellemzoen es elsosorban ejszakai barok vannak, kevesebb etteremmel, amit Dalma kevesbe elvezett volna. De hat mire is valok a tervek, ha nem arra, hogy megvaltoztassak azokat, tehat valtozott a terv, irany a Nonbei Yokocho, ami ket sarokra volt onnan. Ennek a szuk sikatornak is hasonlo hangulata van, mint a Shinjukuban talalhato Omoide Yokochonak, csak itt apro, ertsd nehany ember befogadasara alkalmas barok/ettermek sorakoznak egymas mellett. Itt keves etel opcio volt, ezert egy fel utcaval lejjebb vacsoraztunk. De ezzel sem tudtunk hibazni.
Teli hassal, keso este zuhantunk haza. Az elalvas meg mindig nehezen megy. Majd idovel hozzaszokunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése