A sushi meg a tegnapinal is frissebb volt. A valasztek zavarbaejto volt, sok halrol nem is tudtam, hogy egyatalan letezik. Nagyon kedvesek voltak, a nigirik gyorsan keszen voltak es szuper minoseguek voltaképpen, mar majdnem omakase szintu kiszolgalas volt. Jo lenne visszajonni ide. Nekem meg muszaj volt kiprobalnom az orias rakot grillen es persze a mini polip yakitorit. A rak nagyon erdekes volt, a hus ize edeskes volt, a fott kukoricara emlekeztetett, nem volt rossz, de nem lesz a kedvencem. A polip pedig teljesen felejtheto volt, nyugodtan kihagyhato. Az egyik kis sikatorban 2 fiatal srac eppen akkor nyitott. Lattam mar messzirol, hogy yuzus dolgokat arulnak. Mindig is meg szerettem volna kostolni a yuzut, ami egy japan citrus fele, egyedi aromaval. Beletalaltam! Kiderult, hogy az uzlet tulajdonosanak eszakon egy organikus yuzu ultetvenye van es mindent abbol keszitenek, van yuzus limonchello, yuzus limonade, azaz yuzunade. Ki kellett probalni. Dalma ivott egy yuzunade-et, en kertem egy kostolot 100% facsart yuzu lebol. Frissitoen savanyu volt. Persze a saket is megkostoltam, 3 kulonbozo fajtat. Nagyon erdekes elmeny volt, eloszor ittam ilyet. Osszessegeben ismet isteni reggeli volt!
A Toyosu helyett beugrottunk a kozeli Tsukiji Honganji buddhista templomba. Eloszor csak kivulrol lattam meg az epuletet, olyan hatast keltett, mint egy angolok altal Indiaban epitett vasutallomas. Amikor utananeztem, akkor nagyon meglepett, hogy ez egy templom es be is igazolodott, amit eloszor lattam, ugyanis az 1930-as evekben epitettek Ito Chuta tervei alapjan, akit az indiai epiteszet inspiralt a tervei elkeszitese kozben. Ezt muszaj megnezni, gondoltam. A templomban eppen temetesre keszultek. Ez a hely egybeket nepszeru a híres es gazdagok kozott, ha temetesrol van szo. Hideto Matsumoto hires japan rockzeneszt is itt temettek el 2006-ban. Sajnos a keszulodesek miatt keveset lattunk belole, de igy is szep volt.
Meg volt kb. 1 orank a kovetkezo programig ezert ismet nyakunkba vettuk a varost es gyalog mentunk a kovetkezo program helyszinere, ami a teamsLab Planet vizuális elmeny kiallitasa volt. Kozben megint testkozelbol lathattuk ezt a varosnegyedet, ami egy modernebb, uzleti negyed volt. Hatalmas felhokarcolokkal es 30-40 emeletes lakohazakkal. Azt szamoltuk, hogy egy ilyen toronyhaz szornyeteg 800-1000 csaladnak adhat otthont, esetenkent szintenkent 20 lakassal. Egy egesz erdo volt beloluk es lehetett latni, hogy a tavolban toretlenul epultek az ujabb peldanyok. Nyilvan valahogy kezelni kell egy 37 millios varosban a lakhatasi problemakat. Itt ez a recept, elvesszuk a teruletet a tengertol es felfele epitkezunk, lehetoseg szerint minel magasabbra. 40 emelet... pfff! Megis, sokkal elhetobbnek tunt, mint Gazdagret.
A teamsLab kiallitasa nagyon hasonlit a nalunk is lathato Light Art Museumra, csak sokkal nagyobb es tobb installacio van benne. Majdnem mindegyik interaktiv volt egy minden erzekszervedre hatott. Volt egy olyan, amelyiknel teridg vizben gazoltunk, amire interaktiv halas animaciot vetitettek.
Mivel a sumo bajnoksagra a jegyet nem sikerult megvennem ezert felszabadult kb 2 oranyi idonk. Semmi gond, van maaaaasik! Kineztem mar korabban a kozelben egy szep rejtett kincset a Hie sinto szentelyt. Szerencsere nem annyira nepszeru, mint a Senso-ji, szoval tomegre sem kell szamitani. De a nagy vizualis tobzodas kozben megeheztunk, ezert random modon valasztottam a szentely kornyeken egy ramenezot. Es milyen jol tettem! Az eddigi legfinomabb rament ettuk! Az ar/ertek arany verhetetlen volt. Akkora levest kaptunk, hogy ketten alig birtuk megenni.
A kiados leves utan megneztuk a szentelyt. A szentely bejaratat majom istensegek orzik es csodas 90 darab piros fekete tori kapuk szegelyeztek a hatso bejarathoz felvezeto lepcsoket. A kapukra az adomanyozok nevet vestek. A nap hatralevo reszeben visszamentunk a Shibuyara nezelodni. Ez volt az utolso teljes napunk Tokyoban egyelore, masnap irany Kamakura.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése