Digitalis macska es miegymas

Nem tudtunk koran kelni, a jetlag meg dolgozott eleg durvan. Reggeli gyurott arccal csak egy dologra vagytam, egy forro teara. A kozelben volt egy francia pekseg, ami itt a Roppongi Hill luxi negyedben nepszerubb volt a kelletenel, ezert sorba kellett allni a teaert. A japanok imadnak sorban allni. Kb 20-25 perc mulva mar a kezunkben is volt a tea es indultunk is a mai elso celallomasra, a Tokyo Metropolitan Government Building kilatoba. Vagy megsem?! Annyira szetterveztem az utazast, hogy elfelejtettem megnezni, hogy nyitva van-e azon a napon a kilato. Hat persze, hogy vasarnap nem volt nyitva. Akkor ujratervezes! Semmi gond, celba veszunk egy másik kilatot, ami legalabb ennyire hires es ikonikus, a Tokyo Towert. Ez a torony a japan analog tv szolgaltatas vegeig, azaz 2012-ig tv adokent mukodott, majd kesobb radioado allomas lett belole es a jellegzetes Eiffel-toronyra emlekezteto formaja es piros-feher szine miatt persze turisztikai latvanyossag is. Ket kilato terasza is van, a felsorol komoly kilatas van a varosra.

A Shinjuku negyed az ettermeirol es az ejszakai eleterol hires es meg egy valamirol, egy digitalis 3D-s macskarol. Igen, arrol. Az egyik legnagyobb keresztezodes sarkan levo epulet oldalara felepitettek egy hatalmas hajlitott reklam kijelzot. Olyan macskas tartalmat keszitettek a grafikusok a kijelzore, hogy egy bizonyos perspektivabol nezve olyan, mintha 3D lenne. Teljesen elethu es tenyleg olyan, mintha kijönne a kijelzobol. Szerintem oriasi marketing otlet, az egesz varosbol ozonlik a tomeg, hogy lassa a cuki, nyivakolo cicat, persze ket rovid cicas session kozott kapod az arcodba a reklamokat. Es ezt meg tudtak tovabb fokozni, osszekotottek ket szembenlevo epuleten levo kijelzot es a macska a ketto kozott mozgott. Zsenialis!

A sok maszkalastol nagyon megeheztunk, de erre szamitottam is es kineztem a kornyeken egy igazi tonkatsu ettermet. Nagyon nehezen talaltuk meg, meg ugy is, hogy tudtuk a nevet es a cimet. A nehezito tenyezo az volt, hogy az egyik epulet otodik emeleten volt ez az etterem, meg a helyiek sem tudtak a nev alapjan, hogy mit keresek. Megerte a keresgeles, a tonkatsu kivalo volt, minden nap tudnam ezt enni.

A finom ebed utan bevetettunk magunkat a Kabukicho negyed utvesztoibe. A negyed jellegzetes bejarata (mar ha van egyatalan olyan) az ives voros kapu. Ekkor mar kezdett sotetedni es a villodzo neon reklamoktol olyanok lettek az utcak, mint egy durva steam punk sci-fiben, vizualisan tul lettunk adagolva az egeszen biztos. Orakon at bolyongtunk a szuk, szines utcakban. 

Omoide Yokocho egy szuk utca, mar mar majdnem sikator, ahogy zsufolva vannak az izakaya ettermek es kis hangulatos barok. Itt vacsoraztunk egy porgos yakitori ettermben. A sos izeket lefojtottuk egy kozeli matcha cukraszdaban egy kis tradicionalis warabi mochival es egy macha kehellyel. Ejfel korul ertunk haza, sajgo talpakkal es hulla faradtan zuhantunk az agyba.