Ujra Tokyo

Visszaterve Toykoba megprobaltuk kimaxolni a maradék idot, ami kb. masfel nap volt. Mivel a szallasunk kicsit kiesett a varosi elettol, ezert elso este elindultunk a kozeli Simbashi megallon fele, ahol egy kicsit nagyobb mozgast remeltunk, amiben el tudunk vegyülni es vacsorazni egyet.

Es milyen jól tettuk. Kiderult, hogy a Shimbashi kornyeki kis, szuk utcakban hemzsegnek a jobbnal jobb izakaya ettermek es apro barok, ahol furtokben lognak az emberek es oriasi hangulat van. Es ami a legjobb, hogy ez szamomra ugy tunt, hogy kevesbe ismert a turistak szamara, mint mondjuk az Omoide Yokocho. Itt vacsoraztunk es lazitottunk. Najooo, a vacsi után meg egy suhi belefert, meg meg egy lemon sour is. Alig lehetett hazaranganti.

Másnap reggel az ebreszto oramat rosszul allitottam be, ezert a tervezettnel kesobb indultunk el, de ki banja, kellett az a par ora alvas. A legutobb kimaradt a Zojo-ji templom, mert mar nem tudtam bepreselni a programba. Mivel a delelott szabad volt es eppen seta tavolsagban volt, hat elindultunk oda. 

A templomot 1393-ban alapitottak Japan keleti reszen, es ide csak joval kesobb mozgattak at, 1598-ban. A masodik vilaghaboruban porig bombaztak, de kesobb ujraepitettek. Az oldalaban rengeteg apro szobor volt, kis piros kotottsapkaban es szelforgoval. Ezek a gyerekek vedelmezo istensegeket szimbolizaltak.

A nap hatralevo reszebet a Shibuyan toltottuk, mert Dalma vissza szeretett volna menni oda. Setaltunk, nezelodtunk es vasarolgattunk. Es termeszetesen meg nyomtunk egy-ket crossingot a tomeggel. Ezek mar a bucsu pillanatai voltak...

Azt hiszem jovunk meg!